Mexikói vöröspotrohú madárpók (Brachypelma vagans)

Ez a talajlakó, gyakran tartott faj igen népszerű a póktartók körében. Hazája Közép-Amerika (Mexikó, Guatemala, Belize, Salvador,Honduras). Agresszivitása egyed függő, vannak agresszív és kevésbé agresszív példányok, méreganyaga nem túl erős.

Mérete:16-18 cm.

Tartásához kisebb terrárium elegendő (pl. 30x30x30 cm-es), amibe talajként tőzeg és virágföld keveréke kerülhet. Szeret ásni, ezért érdemes legalább 8-10 cm vastag talajréteget kialakítani. Kedveli a búvóhelyeket is pl. egy üreges parafa darab. A hőmérséklet 24-29 °C, páratartalom 60-70 % legyen, amit a talaj egy részének nedvesen tartásával, ill. permetezéssel segíthetünk elő. Helyezzünk el egy itatótálat is a terráriumban.

Táplálásuk csótánnyal, tücsökkel, liszkukaccal stb. problémamentesen megoldható.

Tenyésztésük terráriumi körülmények között megoldott, a hímek 1,5-2 éves korukban, a nőstények inkább 3 évesen alkalmasak tenyésztésre. Eredményesen keresztezhető Brachypelma albopilosummal (albopivagans).

Brachypelma vagans hímek (fotó:internet)

Brachypelma vagans (fotó:internet)

 Talajlakó madárpókok számára alkalmas terrárium (fotó:internet)

---

Pirosszemű levelibéka, makibéka (Agalychnis callidryas)

Igen kedvelt ez az őserdei levelibéka, de sajnos nagyon lecsökkent a létszámuk eredeti élőhelyén (Dél-Mexikó, Közép-Amerika, Dél -Amerika északi része) az erdők kivágása miatt. Mint más erdei fajoknak, az életterük beszűkült, szerencsére azonban terráriumi körülmények között jól szaporodnak, ezért nem kell tartani a kihalásuktól.

Könnyen tarthatók növényekkel beültetett terráriumban, biztosítsunk 22-28 °C hőmérsékletet számukra. Táplálékuk: legyek, lárvák, kisméretű tücsök, csótány stb. Éjszakai állatok, nappal nem sokat mozognak. Kis terráriumban nem érdemes több hímet tartani, mert területvédők. A nemek között jelentős a méretbeli különbség, a hímek akár 1,5-2 cm-rel is kisebbek és kevésbé teltek lehetnek.

Pirosszemű levelibéka (fotó:internet)

Pirosszemű levelibéka (fotó:internet)

A petecsomóikat növényekre rakják, ott kelnek ki
 a lárvák (fotó:internet)

Levelibékák számára is alkalmas terrárium (fotó:internet)

(fotó:internet)

A békák terráriumát sokféle trópusi  növénnyel beültethetjük 
(fotó:internet)

A "Terráriumi állatok" blog

Mivel a terráriumban tartható állatok (és növények!) világa igen változatos és gazdag, kimeríthetetlen forrást nyújtanak egy blog kialakításához. Ez nem kifejezetten saját tapasztalataimra épülő tartalmat jelent, inkább egy színfolt akar lenni a terrarisztika világából, mondhatjuk úgy is, hogy kedvcsináló. Jómagam nem vagyok terrarista (persze ez változni fog a jövőben!), de régóta olvasom a szakirodalmat és úgy gondoltam - már csak a saját magam okulása végett is -  érdemes összegyűjteni az innen-onnan szerzett, hasznosnak vélt információkat. A legtöbb esetben persze nem fogok részletes leírásokat adni, annál is inkább mert nagyon sok fajról, igen informatív cikkek találhatók a neten.

Phelsuma madagascariensis (fotó:internet)

Nyílméreg békák számára kialakított terrárium (fotó:internet)

Szakállas agáma (Pogona vitticeps) (angol: Bearded Dragon)

Az Ausztráliában élő szakállas agáma az egyik leggyakoribb terráriumi hüllő, könnyű tarthatóságának és szaporíthatóságának köszönhetően. Ez a falánk, viszonylag nagy termetű,  35-55 cm nagyságot is elérő agáma féle, a terrarisztikai börzék állandó szereplője, nagyon népszerű a terraristák körében.

Tartása egyszerű, békés természetű, viszont tényleg nagyon falánk, túletetve hajlamos lehet az elhízásra. Idősebb korban egyre több növényi táplálékot(leveles zöldségfélék, egyéb zöldségfélék, gyümölcsök) igényel, ilyenkor a növényi táplálék akár az étrendjének 60%-a is lehet. Fiatalabb korban jobban igényli az állati fehérjét, ezért fontos a rovartáplálék, de ilyenkor is kapjanak bőven növényi táplálékot. A vitaminozás és ásványi anyag ellátás is fontos, erre sokféle megoldás/termék létezik, de magunk is keverhetjük ezeket. Jól bevált a hüllők tartásánál a Promotor 43 (vitaminokat és aminosavakat tartalmazó készítmény) és az AP17(ásványi anyag, kalcium és foszfor pótlásához) készítmények 1:4 arányú keveréke.

Tenyésztése viszonylag egyszerű, jól szaporodik fogságban. A nemek megkülönböztetése kis gyakorlatot igényel, 4-5 hónapos korban már többnyire megállapítható. A hímeknek határozott femoralis és preanális pórusaik vannak (idősebb hímeknél határozottabban látható), illetve a faroktőn(alulról) kis hosszanti domborulatként látható a két hemipénisz. Nőivarú egyedeknél az anális nyílás után kis domborulat látható a faroktő alsó részén. Természetesen érdemes az állatok viselkedését is figyelni, a hímek udvarló viselkedése, bólogatása nagyon jellegzetes(ugyanakkor rivalizáló nőivarú egyedeknél is előfordul!), továbbá a szakáll rész sötét színe is a hímekre jellemző.
Több színváltozata is létezik, nagyon dekoratívak.

Szakállas agáma (fotó:internet)

Szakállas agáma (fotó:internet)

Az ivar meghatározása: az 1. fotón a nőivarú állat faroktövének anális 
része látható, a 2. fotón a hímivarú állat két hemipénisze figyelhető meg 
(fotó:internet)

Szakállas agámák tartására alkalmas terrárium (fotó:internet)

----